Mindenkitől távol,
De a Magad hibájából,
Más erről nem tehet,
Ha te elrejted lelkedet.
Ha esélyt sem adsz, semmi kapaszkodót,
Hogy valaki megtalálja a rejtett kulcsod.
Mit vársz? A szőke herceget? Ő csak akkor
Talál Rád, ha engeded, ha hagyod.
Te teszel valakit azzá, aki a tökéletes lesz a számodra.
Nem lép eléd csak úgy, a lóról lepattanva, megcsókolva
Téged. Melletted válik azzá, akire egész életedben vártál.
Bárkiből lehet a nagy Ő. Ők ott vannak mindenütt, ahol jártál.
Neked is küzdened kell. Nem úgy van az, mint a mesékben,
Hogy hercegnőként trónolsz, és várod, hogy valaki megmentsen.
Itt, a valóságban Neked kell magadat megmentened,
Neked kell ezért mindent megtenned.
Csak ezután jön, ha már megtaláltad önmagad,
Hogy más is megtalál téged, s melletted marad.
Elvisel, támogat, alakít, sőt szeret.
S Te vele ugyanezt teszed.
(Ezt még nagyon régen írtam egy nagyon régi barátnak. De most megtaláltam. És hát végül is igaz... nem?)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése