Szóval. Ugye szilveszter van meg minden, ilyenkor - többek között - kötelező a sajtos rúd. Apám csíkozza fel a tésztát, csináljon már ő is valamit, meg hogy anyum szerint ő "egyenesebben csinálja". Közben én pucolom a krumplit, próbálok koncentrálni a feladatra, ami nem is megy olyan könnyen, tekintetbe véve, hogy szerintem még mindig részeg voltam (vagyok) az előszilveszteri activityésguitarhero estétől. Közben ügyelem a csíkozást is, hogyazérna, tényleg jó legyen. Poénból benyögtem, hogy apa csináljon már egy elefántot, unalmasak ezek a kettes számrendszerből kiszökött rudak. De persze nem gondoltam komolyan, hátha ezzel elszakad a cérna, és anya kiakad. Röhögtünk egyet, aztán folytattuk tovább a dolgaink. Aztán mikor már minden létező krumpli feldarabolva nyüzsgött a langyos vizes medencében, odapislantottam megint az asztalon heverő tésztatömegre. Hát nem egy mutáns elefánt sandított vissza rám??? De. Lássátok, itt van ő, az orrszarvú, kétlábú mutáns Olifántom. Sajnos mivel degeneráltan jött a világra, nem maradhat sokáig életben, de boldog halált hal majd, és örök nyugalomra térhet az én bendőmben.
Imádom Tolkient, az egész általa alkotott világot. Az ő története szerettette meg velem igazán az olvasást és a filmeket is. Szerencsére ezzel az imádattal nem vagyok egyedül. Rengeteg művészt, képzőművészt, filmest, írót vagy éppen szabót is magával ragadta ez a világ, így rengeteg gyöngyszemmel örvendeztethetik meg a rajongókat. Mint például ezzel az Arwen nyaklánccal, amit nagyon jó lenne megkapni valakitől ajándékba, karácsonyra, vagy egyáltalán jó lenne, ha meg tudnám venni. Talán, majd egyszer, erre rakok félre pénzt.
Úgy érzem, kezd engem is megszállni a karácsonyi hangulat. Annyiban legalábbis, hogy van egy-két dolog, aminek tudok örülni. Apróságok, semmi komoly, semmi előrehaladás az életemben, mégis kicsit boldogabbá teszik számomra a világot. Úgyis mondhatnám, egy újfajta terápiába kezdtem, ami nem más, mint a LÉLEKNYALOGATÁS. Összegyűjtögetem az engem felhizlaló morzsákat a hálóról, gyönyörködöm bennük, és úgy gondolom, ezek majd teljesebbé, egészebbé tesznek. Tudjátok, a remény hal meg utoljára. Persze a teljes teljesség csak akkor lesz az enyém, ha kezemben vagy fejemben tartom ezeket a dolgokat.
1. A sötét lovag: Felemelkedés új előzetese
Ígéretesnek tűnik. Bane-től félek, főleg, hogy az ő karakterét nem is ismerem. Talán az új szériából nem múlja felül Jokert, de nem is a legjelentéktelenebb ellenség lesz. Trilógiazárásról beszélünk, nem is adhatják lejjebb a színvonalat. Megjelenik Joseph Gordon-Levitt is, biztos jól fog alakítani; az utóbbi időben Anne Hathaway-t is sikerült megszeretnem, szóval az ő jelenléte sem zavar, és hát persze Gary Oldman, Morgan Freeman, Michael Caine. Isteniek. Viszont. Nem értem, hogy akkor most a többi gonosszal mi van? Mármint igazából Rébuszt hiányolom egy kicsit, és minimális esélyt is látok arra, hogy lehet, mégsem fejezik be trilógiával a dolgot. Bár azért jó lenne, nem kell mindent a végtelenségig húzni.
2. A Hobbit első előzetese
Huhúúúúúúúúúúúúúúúúúúúúúú, igeeeeeeeeeeeen, végreeeeeeeeee. Egy lépéssel közelebb kerültem a várakozás végéhez és Tolkien világának vizuális origájához. Már vagy 8(!) éve várok arra, hogy Peter újfent megörvendeztessen engem - és a világot is, persze - a Hobbit filmre vitelével. Egyszerűen fantasztikus, varázslatos, gyönyörű, elbűvölő. Az előzetes pedig, a hangulata, mintha tábortűz mellett ülnék, ahol a nagyöregek kántálva-énekelve mesélik a fiatal ifjaknak a történelmet. Könnyes boldogság.
3. A Könyvek
Szóval. Mostanság nagyon rábuzultam néhány könyvre, főleg, mivel most már van miből megvennem őket. Persze nem kellene mindet egyszerre, próbálom is visszafogni magam. Lássuk a listát:
- Ransom Riggs: Vándorsólyom kisasszony különleges gyermekei
- J.R.R. Tolkien: Elveszett mesék könyve I-II
- Maggie Stiefvater: Forever - Örökké
- Suzanne Collins: Az éhezők viadala trilógia
- George R.R. Martin: A Tűz és Jég dala sorozat
- És még sok-sok minden... :)
Ezekből megrendeltem még december elején a Forever-t, ma meg is jött, elslisszoltam érte gyorsan a fülletörő hidegben, és már ott csücsül a polcon. Ezt a sorozatot is már évek óra olvasom, hónapok óta várom a bejező részt, és most végre!
Pár napja vettem meg a Az éhezők viadalá-t, már a kétharmadánál tartok. Imádom. Erre még a molyon keltették fel az érdeklődésemet, láttam róla egy-két bejegyzést, na meg hogy készül belőle film. Aztán mikor megláttam az előzetest, minden eldőlt: EL! KELL! OLVASNOM! Rossz könyvből nem lehet jó filmet csinálni. Remélem. És hát az előzetesből mit kaptam: izgalom, kedvelt színészek (Jennifer Lawrence, Josh Hutcherson, Stanley Tucci), egyedi hangulat - bár a sztori hasonlít a Battle Royalhoz, mégis más, minőség, jó történet... Alig várom a filmet meg hogy elolvassam a könyveket.
Amin vaciláltam, hogy mit vegyek meg karácsony után, és mit majd még később. A probléma még az volt, hogy ugye otthon, Veszprémben nincs Bookline átvevő üzlet, tehát ahhoz, hogy ne kelljen fizetnem a szállításért, de mégis olcsóbban vegyem meg a könyveket, mint a boltban, tízezer forint felett kell rendelnem. Ami azért most eléggé megvágna. Pécsre viszont csak január közepe felé jövök vissza. Dilemma, dilemma. Aztán égből pottyan ajándékként jön a megoldás. A megrendelt könyvem mellé kaptam egy "kaparós sorsjegyet" a Bookline-tól. Ugyan a nagyobb értékű ajándékot nem nyertem meg, viszont kaptam egy ingyen házhoz szállítást. Bumm! Megoldás tálalva, kérjük, fogyassza egészséggel. Így tehát karácsony után megrendelem a Trónok harcát és Suzanne Collins trilógiájának többi részét (Futótűz, A kiválasztott). Jippííí!
4. A maradék (bár erről már írtam korábban, röviden)
Van a Pécsi Újság-nak egy játéka. Jelentkezni kell az általa létrehozott eseményekre, amin különféle dolgokat lehet nyerni. Erika mutatta meg ezt nekem, hogy csatlakozzam már én is, hátha nyerünk. Nos, nyertem. Nem igazán vagyok az a nyerő típus, de így kaptam 3 darab jegyet a Mecsek Fallabda Központba. Akinek nincs szerencséje a szerelemben, annak a játékban igen. Kezd beigazolódni ez a mondás.
No meg, vége a nagy vizsgaáradatnak is, már csak kettő van hátra, abból is egyen túl leszünk holnap, és az nem is olyan para. A másik meg már csak a jövő év problémája.
Ja igen, karácsonyra remélhetőleg kapok egy fényképezőgép táskát, így már biztonságosan tudom cipelgetni a gépemet. Éljen.
Ennyit mára, a mesének vége, aludjatok jól vagy éjszakázzatok melegben! Én visszatérek Panem országába.
Viszlát!
2011. december 18., vasárnap
Egy jó szerep miatt lesz valaki igazi színész, vagy a jó színész teszi maradandóvá az adott szerepet?
Bár a reggel fájdalmasan hamar jött el, hiszen az elalvás időpontja sem sikeredett a legmegfelelőbbre (megint), legalább sütött a nap. Tisztára, mintha ezer éve nem láttam volna fényt. Sötétben kelek, egész nap sötét van, mintha Mordorban lennénk, nincsenek nappalok és éjszakák, csak a végtelen feketeség. Még a meleg is megvan, meg a mocsok. Tetőzve ezt a hangulatot, rugdosott még a fejfájás is, meg annak a gondolata, hogy ma már tanulni is kellene. Meg aztán úszott a konyha, semmi kedvem semmihez, még enni sem, pedig imádok enni. Amúgy is kezdek formátlanodni. Remélem ezen minimálisan segíteni fog a megnyert három jegy a Mecsek Fallabda Központba. (Jee, végre valamit én is kapok.) Oké, akkor a szokásos körök a neten, minimális boldogságpirulák bevétele, aztán kezdődhet a móka: személyiségpszichó. E mellé az általános hangulat: üresség, unalom, tétlenség, kedvtelenség, jövőtlenség, minekvagyokénitt, etc. Egy kis városbamenéstől vártam a felvidulást. Hiába. Tömött buszok, tömött árkád, mindenhol arctalan emberek, egy pillantással elítélnek, fel is löknének, ha lenne a hátamon egy ilyen cetli. Rúgj bele, nem kell az senkinek. Hova máshova menekülhetnék hát, mint a könyvesboltba. Csend, semmi lökdösődés, nem kell az emberekre figyelni. A könyvek legalább nem ítélnek el, sőt, érdeklődnek irántam, hogy vegyem a kezembe, majd vigyem haza őket. Sajnálom, sajnálom, majd szépen sorban, illedelmesen, nem engedhetlek meg titeket mind egyszerre. De várjatok csak, jövök én még. Aztán nehogy megnémuljak, szokásos hívás anyának. Semmi eget rengető fontosságú dolog, csak kapcsolat. Ennyi. Végül, napom fénypontjaként eldöntöttem: veszek egy könyvet, úgyis van karácsonyi pénzem, a megrendelt meg még sehol. Szóval üdv, körünkben, kedves "Az éhezők viadala"! Isten hozott!
Végre enyhül a köd is, színesedik a világ, könnyebb a lélek. Itthon még megnézek egy filmet. Wanted. Ezt is csak azért, mert James McAvoy játszik benne, no meg Morgan Freeman. Nem is rossz, de nem is olyan hűde. Akció, látvány, jelenkori valóságba ültetett Mátrix. De azért kikapcsolt, megnevettetett. Aztán, eljött a vége, és kiszól hozzám James, mellyel lezárta a boldogság szelencét:
- Olyan vagy, mintha Andy Warholt keverték volna egy k*cs*g punkkal. (A laptopom zsinórját rátekertem nyakláncként a nyakamra)
- Vagy inkább mint egy egyéves.
- Tehát ugyan az.
Mert mi másról lehet most írni, mint a sok baromságról, amit a fejembe kellene tömnöm ez idő alatt. Amivel talán kevesebb gondom lenne, ha megadnának normális vizsgaidőpontokat a tanárok, nem pedig mindenki az utolsó héten akar íratni vagy a vizsgaidőszak legvégén. Hát kösz. Nem mellesleg nem is értem, mire jó az, hogy kilónyi tudományos (vagy annak tűnő/titulált) szöveget kell ledarálni, majd megtanulni, hogy melyik szerző mit is gondol arról, amit valaki más írt arról, ami valójában nincs is igazán meghatározva, hogy micsoda. Igen, érthetetlen. Ahogy számomra az, hogy ez így konkrétan mire is jó. Merthogy okosabb nem leszek tőle, az biztos. Miért nem lehet normálisan, rendszerezve esetleg történetileg is összeszedni egy tudományterület megállapításait, tárgyait, tényeit? Miért kell össze-vissza olvasgatni, hogy egy katyvasszá váljon minden a fejemben? Ennyit a kooperációról, meg hogy diploma kell ahhoz, hogy valakiből tanár legyen. Azt én is meg tudom tenni, hogy válogatok saját szám íze szerint szövegeket, amiket elolvastatok a diákokkal, majd kikérdezem tőlük azt. Persze, köszi. Meg aztán ott tartunk, hogy a többiek meg csak sunnyognak, nem járnak be órára, nem csinálnak normális vázlatot, hogy segíthessünk kicsit egymásnak (tisztelet a kivételnek).
Szóval most eléggé elegem van, ki vagyok akadva, és ez még csak a sulis területe az életemnek, ami kis híján kicsúszott a vágányról, mely már az induláskor rossz úton haladt.
Végezetül álljon itt egy kis ízelítő, hogy miért is mondom mostanában sokszor azt, hogy "kössz a semmit":
"A
’meghatározhatatlan’ Zászló ... biztonságosan nem lokalizálható az õt
magát alkotó, vagy a leírásához felhasznált ellentétpárok vagy
antinómiák egyikén belül sem. ... Eredetinek és nem eredetinek sem
mondható, egyszerre eredeti és nem eredeti; nem is személyes és nem is
személytelen, egyszerre személyes és személytelen; nem is maszkulin és
nem is nem maszkulin, egyszerre maszkulin és nem maszkulin; nem kultusz
és nem is kritika, egyszerre kultusz és kritika; ... nem egyszerű és nem
is rejtélyes, egyszerre egyszerű és rejtélyes; nem hazafias és nem is
hazafiatlan, egyszerre hazafias és hazafiatlan; nem háttér és nem is
figura, egyszerre háttér és figura; nem kollázs és nem is festmény,
egyszerre kollázs és festmény; nem szövet és nem is szöveg, egyszerre
szövet és szöveg; nem téma és nem is külszín; egyszerre téma és külszín;
... nem reprezentáció és nem is absztrakció, egyszerre reprezentáció és
absztrakció; nem élet és nem is művészet, egyszerre élet és művészet;
... nem jel és nem is jelölt, egyszerre jel és jelölt; nem zászló
(sztenderd, színes vagy hadi) és nem is festmény (vagy valami, ami se
nem festmény, se nem kollázs, hanem festmény és kollázs is), egyszerre
zászló (sztenderd, színes vagy hadi) és festmény (vagy valami, ami se
nem festmény, se nem kollázs, hanem festmény és kollázs is)."
