2013. március 26., kedd

Gyakorló tanári megpróbáltatásaim I.

Rendkívüli mértékben örülök annak, hogy napokat töltök egy változatos és élvezhető óra kivitelezésével, videókat és képeket kutatok az internet szemete között, jártatom a pofám az órákon, úgy beszélek, mintha gyépések lennétek, hogy mindent megértsetek, mert többnyire bamba fejeket és lenézést kapok vissza, mindenre rákérdezek, gondolatokat, véleményeket és példákat kérek tőletek, sőt, én is illusztrálom és példálózok az órákon, és mindezt a semmiért. Ahelyett, hogy regényeket olvasnék, filmeket néznék, tanulnék, sétálnék, a barátaimmal vagy a párommal lennék, berúgnék, mint a kutya. Ez minden vágyam és életcélom.
Merthogy előre bejelentett dolgozatot, amire egy órás készüléssel, két diasor elolvasásával, plusz, ha órán fejben és nem csak testben lennétek, bőven hármast lehetne szerezni, mégis, zömmel egyesre írjátok meg. Köszönöm. Köszönöm a figyelmet, amit rám szántatok ezeken a megterhelő találkozásokon, hogy a semminek jártatom a pofám és mindent alátok rakok, segítek. De nem, szarjatok telibe. Totális érdektelenség, hurrá. Csalódott vagyok, csalódtam magamban, mert úgy látszik, béna tanár vagyok. Megint megmutatkozott, hogyha nem picsaruhában tetszelgek, mintha ott sem lennék.

De csalódtam bennetek is, mert nem értitek meg, hogy ez az egész a ti érdekeiteket szolgálja, hogy nem csak engem, de magatokat is minősítitek a jegyeitekkel. Mert a világ is így működik ám, hogy mindenki mindenben segít nektek és nincsen semmiféle negatív következménye annak, ha nem törődtök azzal, amit kér tőletek a felettesetek, nem tanultok, nem művelitek magatokat. Aztán jöhet a szalagmunka, meg a hétvégi igyuk le magunkat a sárga földig, mert "szarazélet" hozzállás.
Ezek után nem tudom, mihez kezdjek, de igazán elszomorodtam amiatt, hogy értetlen fülekre talált a mondandóm, a személyem, hogy nem hallgattok rám, pedig segíteni szeretnék. Mert nekem is ez a vágyam, hogy még plusz harminc ember hagyja figyelmen kívül azt, amit mondok, aztán engem lehessen megint sarazni, hogy milyen szar ember is vagyok tulajdonképpen. Mellesleg Megmondó Kapitánynak is köszönöm, hogy az óra előtti hétvége helyett az órát követően mondta el, mit rontottam el, és nem előtte vezetett a jó útra, hogy ne egy füstbe ment órát tartsak. Köszönöm.
Szóval ezentúl akármennyi plusz pénzbe is kerül a nyomtatás és fénymásolás, mindent ti fogtok csinálni az órán. Egymásra kell figyelnetek, alkotnotok, pluszban olvasnotok, kutatnotok, érvelnetek, példálóznotok. De ha így is ugyanilyen eredményre jutunk - tehát nem tanultok, nem fejlődtök, holott médiaszakos hallgatók vagytok -, akkor az csakis a ti bizonyítványotok lesz. Mert se tanulni nem vagytok képesek, se arra, hogy társaitoknak segítve, megtanítsátok őket valamire.
Szóval köszönöm, hogy az elmúlt két hetem a semmire ment rá, és emiatt mondtam le a programjaim és az életem nyolcvan százalékáról.