Leteper a fáradtság,
már csak az ágy, mi szemed előtt lebeg.
Eltűnik a kitűzött cél,
mely eddig éltetett.
Nem látsz már mást,
csak táncoló csillagokat, fehér fényeket,
se szavak, se kihúzott sor
nincs, hogy felkavarja létedet.
Remeg a tested, a fejed zakatol,
bukdácsolva kúszol fekhelyedre.
S pihe-puha párnák közt
nem tudsz másra gondolni, csak egyre:
Csak a kettes meglegyen!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése