A halál eljön. Megragad.
Nem kérdezi ki vagy,
Hogy mit akarsz.
Szótlanul, de dübörögve
Rúgja be életed
Ajtaját és rángat
Magával a semmibe.
A mindenbe. Mindehhez
Másoknak köze nincs.
Csak néznek tehetetlenül,
tátott szájjal, tátogva,
Miközben Te tovasiklasz
Messzibe révedő tekinteteddel.
És az ő szemükben csak
Félelem villog, hogy ilyen
Megtörténhet. Pont Veled. Pont
Most. De Te már csak mosolyogsz.
(És ha már így nosztalgiázom, akkor még egy pár dolog...)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése