Aludni kéne, meg menni el messze, hidegbe emberekkel, akiket inkább feledni kellene.
Feledem is őket, meg ezt a nyomorult, elátkozott évet. Nincs egy pillanat, ami kiragad.
Kimarad jómagam alakja a kötelező tananyag lapjairól. Én okoztam ezt, tudom jól.
Csak „pár” rossz emlékfoszlány kísért, mik végig kísértek jellemtelen merev heteimen.
Ezreken csúszott el a józan ész, de már nincsen semmi vész. Az elfelejtett röpke
Percek darabos omlettje ott serceg a közöny elégett szenes serpenyőjébe törve.
Vissza van még vagy húsz óra. De rossz lóra tettem idén is. Hisz' ilyen az én formám.
Ahogy anyu sokszor lehordva megmondta, mégis csak fel kellett volna kelnem korán.
Pár óra. Ennyi most, ennyi csupán, mi elválasztja a keserédes múltat a semmi jövőtől.
Jelent feledve - így mámorosan este kifestve - dacosan szakítom ki az illatod bőrömből.
Gőzölgő, steril késsel vésem majd kifakult reggelen a holnapot meghasadt koponyámba.
"Te bamba!" Mondják rám máris vidám, arctalan figurák, akik alól mindjárt kirúgják
A széket. A fenéket. Fenékre estem én is, jó párszor. És sohasem volt néhány sor,
Mi vigaszt nyújtott volna. Csak ültem, zokogva, mogorva sorba hordva panaszom.
Ezért nem emelem rád alkohollal telt poharam, kedves kétezer-tíz, mire innék vajon?
Ez elképesztően jó! Gratulálok - még ha keserédes is a gratulációm, mert látok valami nem-jót a szavak mögött. De csodásan festetted le.
VálaszTörlés