Mondja betintázva Tintás, a 'Tokiói keresztapák' című animében, mikor éppen egy temetőben keresnek használható és elfogyasztható ételt. A filmet Satoshi Kon rendezte még 2003-ban, és végre én is eljutottam odáig, hogy megnézzem. És nem kellett csalódnom, ez egy újabb remekmű a japánok kezéből.
A történet 3 hajléktalan, Miyuki (az otthonról elszökött tinilány), Hana (a "vén szaros" transzvesztita) és Tintás (az igazi hobo) egyik karácsonyát követi végig, amikor is találnak egy elhagyott csecsemőt a szemétben. És hát mi mást kezdhet vele egy ilyen utcán verbuválódott család, mint magukhoz veszik, majd elindulnak megkeresni a kisgyermek szüleit, miközben próbálnak választ találni arra, hogy miért kerülhetett szenteste az utcára. És bár egy átlagos nyomozós, poénkodós, múltkiderülős sztorit várnánk, ahogy halad a történet, sok meglepetésben lesz része annak, aki végignézi. Hiszen minden mindennel összefügg, és olyankor történik valami váratlan és meglepő, amikor nem is várná az ember, aztán csak tátott szájjal mered a képernyőre.
Rendkívül szórakoztató, elgondolkodtató és nagyon jól összerakott, kidolgozott kis film ez. Bepillantást enged egy olyan világba, melyet csak megvetve, távolról figyelünk, s melynek senki sem szeretne a tagja lenni. Kiderül, hogy karácsonykor igenis történhetnek csodák, ha az ember esélyt ad nekik, hogy megtörténjenek, és nyitott szívvel, segítőkészen fordul mindenkihez, függetlenül attól, hogy mennyi idős, milyen nemű, vagy hogyan néz ki.
"- Mi a kívánságod, varázsoljak neked, vagy hívjak mentőt?
- Mentőt...
- Micsoda pimaszság!"
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése