Kedvetlenül száll a lélek,
elillan, ha hozzáérnek.
Kihull kezéből minden,
mit szorgosan cipelt
ide-oda, tova, ahova
csak a szél hordta.
Ma egy régi, korhadt
álom vágja szájon,
holnap már csókkal
édesíti létét a bálon
megpillantott herceg
ajkain csüngő törődés.
Mint a mesében, ezzel
kezdődött el a kötődés.
Szó vagy ígéret nem esett.
Arcuk volt csak festett,
egymásba gabalyodott
mosolyuk csupaszon
vonta körbe együttlétük.
Kihunyt minden körülöttük.
Lelkük tovább csillogott...
Mindenki látta a billogot.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése