Végre

Végre kimondtad.
De tudod, még mindig fáj.

Talán csak most fáj igazán.

Most már van minek fájnia.

Eddig csak elképzeltem, dédelgettem.
Mint egy kígyót. Most
Oly könnyeden csusszant ki
A kezemből – a szádon.

Alig bírtam felfogni. Most már

Létezik, és kínoz engem.
Minden percben.

És én csak nézlek, hogy kiraktál

Az életedből. Még azelőtt,
Hogy levehettem volna a cipőm.
És rájövök, én még mindig hiszek

Az embereknek. (Pedig nem akarok.)

A szavaknak, érintéseknek, sms-eknek.

És rájövök, hogy mind hazudnak.

Csak te mondasz igazat.

Bár hazudnál.