Our everyday life 18.

"Semmi különös, sötét a kéró, elég büdös is. És persze dugig vagyunk halottakkal." (Hádész)
- Ezt mis is elmondhatjuk magunkról. De remélem nincs tele halottakkal.
- Még...

S ha rád borulnak a fellegek

Manapság Pécsett

Dizájncenter Vol. I.

Hétvégi lakótárs

A hétvégére beköltözött az új, ideiglenes szobatársam. Nagyon csendes és magába forduló volt. Nem sok vizet zavart, de féltem tőle... >.<

Nem szeretem a sós kávét.

Our everyday life 17.

Fel kéne találni a fekete szövegkiemelőt, mert így mindent, amit nem szükséges megtanulni, de még elolvasni sem, azt ki lehet törölni a francba. =D

(Szervezeti kommunikációra való tanulás egyik eredménye)

"Miért magyarázkodom én mindenkinek?" - teszem fel magamnak a kérdést.

Ki vagyok én, hogy magyarázkodjam? Valami sajtószóvivő? Vagy Értelmező Kéziszótár? Idegen Szavak Szótára? Nem hinném. Akkor meg miért? Hogy mindenki által szeretve legyek? Hogy elfogadjanak olyannak, amilyen nem vagyok? Hirtelen csak ezek jutottak eszembe válaszként.

És ezekkel egy időben a felismerés is fejbe kólintott, hogy én ezt nem akarom. Nem akarok olyan lenni, amilyennek más akar látni. Nem fogok csak azért mondani valamit, hogy egyetértésemmel elsimítsam a valójában meglévő ellentétet, mely egyáltalán nem baj, hogy létezik. Nem, hiszen ez már olyan lerágott csont - hogy mindenki különböző, hogy fogpiszkálónak is elmenne már a faragvány. De valahogy a pillanat zavarában én magam is megzavarodom, s könnyebb hirtelen azt mondani, amit éppen az előbb hallottam, mintsem meggondolni a dolgot, váratni a másik felet, és keményen elmondani, hogy nem, nem, én ezt nem így gondolom.

De talán fáraszt az igazság. És félek, mást is fáraszt az én igazságom, mást, aki csak a maga igazát szeretné viszont hallani, mint valami megmásíthatatlan szent könyvbe vésett sorokat. Mert ő nem arra kíváncsi, hogy én mit gondolok, hanem azt várja, hogy én is azt gondoljam, amit ő. Vagy talán azért teszem csak, mert nem akarok megbántani valaki olyat, akiről tudom, hogy a lelkére veszi, ha ellent mondok neki, s akkor újra kezdhetjük a már megjárt, ismerős köröket.

De nem. Most már az kell, hogy ne bántsam magam ilyen hirtelen kijelentésekkel. És erőssé, erősebbé kell válnom ahhoz, hogy más se bánthasson engem azért, ha én a kékről azt gondolom, hogy lila. Hogy ne vegyem bántásnak, amit mond, és hogy megértessem vele, hogy én ilyen vagyok, ne akarjon megváltoztatni. Nem. Eljött az ideje, hogy kiálljak magamért, még jobban, ahogy eddig. Hogy ne legyen egy olyan szavam,  leírt mondatom, lépésem, választásom vagy tettem sem, amit utólag visszavonnék.

Szumma 10/12/10

Ma is nagyon sok mindenre rájöttem. Első sorban arra, hogy mennyi buta ember jár a szakomra. Egyszerűen képtelenek összehozni egy normális 10 perces kiselőadást, és azt úgy előadni, hogy minimális szinten érdekeljen a dolog és odafigyeljek legalább fél füllel, és ne azt halljam minden egyes szó után, hogy "ööö... ömmm... őőőő...". Illetve még arra sem képesek, hogy a tanárral elhitessék, hogy érdekli őket a dolog, vagy egyáltalán foglalkoztak a feladattal. Hihetetlen. És ilyenkor jövök rá, hogy mekkora szopás ez az egész, mert ugye én ugyanolyan diplomát fogok kapni, mint ők. És már előre félek, hogy akármilyen állásinterjún, ha meglátják a diplomám - PTE-BTK, Kommunikáció és médiatudomány szak, BA - lehet, hogy elszörnyedve fogják olvasni, és azonnal megmutatják, hogy merre van a kijárat. És tudom, hogy ez most úgy hangzik, mintha valami sznob, egoista kis k*rva lennék, aki fennhordja az orrát. Lehet, hogy ez igaz. De attól függetlenül nem szeretném, ha egy kalap alá vennének ilyen emberekkel. Nem akarok én gonosz lenni - vagy mégis, de egyszerűen ilyenkor jövök rá, hogy igenis meg kell szabályozni ezt az egész egyetemi oktatást... mert az nem okés szerintem, hogy valaki 2-esekkel meg 3-asokkal bukdácsol végig egy felsőoktatási képzést, és több utóvizsgát tesz, mint sima vizsgát. Középsuliban ez még oké, elnézhető, bár ott sem kellene, de ha egyszer már valaki jelentkezik egy főiskolára/egyetemre, legalább azért tegye, hogy tanuljon, még akkor is, ha szar az oktatás, hogy legyen szakmája, hogy értsen valamihez, ne pedig azért, mert buli ez az egész egyetemistának lenni dolog.

Másrészről jelentem, Pécsre is megérkezett a tél. Nem, még mindig nem havazik, de már kutya hideg van, amit azt hiszem, ennek a fergeteges északi szélnek köszönhetünk, ami még a Balatont is megmozgatta. Szóval kell vennem egy kesztyűt, mert majd lefagyott ma a kezem, amikor a Széchenyi téren próbáltam értelmes képet készíteni a karácsonyi dekorációkról. Hát mondanom sem kell, hogy nem sikerült. =(

Kezd Magyarország valami teljesen kaotikus, katasztrófák sújtotta területté válni, ahol egyik nap megdől a meleg rekord, másik nap viszont -20°C van (na jó, ez kicsit túlzás). A lényeg, hogy valami itt nagyon nincs rendben. "Globális felmelegedés van." - mondaná Zsuzsi, és talán igaza is lenne. "De legalább nem unatkozunk..." - válaszolnám én neki.

Aztán ma ráeszméltem arra is, hogy vannak még kedves emberek a világon. Voltam a Tudásközpontban, és a ruhatáros bácsitól kezdve, a biztonsági őrön keresztül a könyvtáros néniig és lányig mind kedvesek és segítőkészek voltak velem. Ezúton is köszönöm szépen nekik, hogy gyorsan végeztem a kölcsönzéssel! ^^ Persze maga az épület is nagyon szép és praktikus. Modern, de mégis el tudnám tölteni ott az egész napom, nem érezném idegennek a helyet. Kezdetben nem tetszett, láttam, ahogy épült és idegennek, szürkének tűnt kívülről az épület, másnak, mint amilyennek Pécset megismertem. De mostanra megszoktam, és meg kell hogy mondjam, hogy tetszik a dolog. Gratulálok hozzá, EKF-esek!

Utolsó gondolat a mai naplóbejegyzésemhez: annyira érdekes, hogy milyen meglepetéseket tartogat az internet. Mármint annak felhasználói. Írhatsz egy teljesen idegen valakinek egy levelet, és ő kedvesen, viccesen válaszol is neked, segít is, ahogy tud. Pedig nem ismer, nem tudja ki vagy, akár át is verhetnéd. De nem, ő vakon megbízik benned. Aztán utána nézel ennek az embernek, kideríted a nevét, hogy hogy néz ki, beleolvasol a blogjába, a hozzászólásaiba, és olyan, mintha ismernéd. De aztán ne felejts el feleszmélni, kedves Önmagam, mert ennek ellenére nem ismered, és végképp ő sem ismer téged, szóval csak csínján a zaklatással...! ;) De azért jó volt mégis tenni egy lépést. Legalább tudom, hogy ezen a vonalon haladni fog a szakdolgozatom. ^^

Kiegészítés: Ma megrökönyödve és felháborodva láttam, illetve hallottam, hogy a televíziózás egyik szégyene, a Való Világ egyik bejátszása alá A Gyűrűk Ura egyik soundtrackjét rakták be. Hát menjetek el a jó büdös ************-ba!!! Hogy merészelitek a világ egyik legcsodálatosabb zenéjét lealacsonyítani ilyen szánalmas műsorba?!? Kellett nekem átmenni a másik szobába tévézni, miközben ettem... Hát ez valami áhhhhgrrr... Nagyon mérges vagyok.

(Megjegyzés: Azért lett egy "elmegy" kép a térről, de mivel megint lelassították a netem, a képet majd később töltöm fel.
Megjegyzés 2.: Íme:)

10/12/06

Téli tájon tovaszáll tavaszom.

Tengődöm teérted terjedelmes teraszon.

Tiltakozol, tagadsz, túladsz tárgyadon.

Tövist tuszkolsz tikkadt torkomon,

Tenyerembe, tajtékzó tolvajom.

Titokban, táltosként távozol.