S hol

ott vagyok, mintha nem is lennék,
nem vagyok, nem hiányzom,
vagyok én,
kellene lennem,
leszek...

Nem tudom.

Our everyday life 60.

Mindig, minden esetben van egy ha...

Aztán meg egy Ha-Ha.

Megkezdődött a visszaszámlálás önmagamról való lemondásig.

Nem létező faszom ágaskodik szűkre szabott nadrágom fogaskerekei közül.

Nem szőkített elmém szabadegyetemtől szabadulna, nyárnak, sörnek örül-

ne, ha véget érne a értelmetlen értetlenkedések kora,

ha gondolatod néha valóban ez én fejembe, s szívembe hatolna.

Szabadság

Kant szerint mindenkinek addig terjed a szabadsága, amíg azzal nem korlátozza másét.
Szerintem inkább mindenkinek addig terjed a szabadsága, amíg más nem korlátozza azt.

Gyakorló tanári megpróbáltatásaim I.

Rendkívüli mértékben örülök annak, hogy napokat töltök egy változatos és élvezhető óra kivitelezésével, videókat és képeket kutatok az internet szemete között, jártatom a pofám az órákon, úgy beszélek, mintha gyépések lennétek, hogy mindent megértsetek, mert többnyire bamba fejeket és lenézést kapok vissza, mindenre rákérdezek, gondolatokat, véleményeket és példákat kérek tőletek, sőt, én is illusztrálom és példálózok az órákon, és mindezt a semmiért. Ahelyett, hogy regényeket olvasnék, filmeket néznék, tanulnék, sétálnék, a barátaimmal vagy a párommal lennék, berúgnék, mint a kutya. Ez minden vágyam és életcélom.

Merthogy előre bejelentett dolgozatot, amire egy órás készüléssel, két diasor elolvasásával, plusz, ha órán fejben és nem csak testben lennétek, bőven hármast lehetne szerezni, mégis, zömmel egyesre írjátok meg. Köszönöm. Köszönöm a figyelmet, amit rám szántatok ezeken a megterhelő találkozásokon, hogy a semminek jártatom a pofám és mindent alátok rakok, segítek. De nem, szarjatok telibe. Totális érdektelenség, hurrá. Csalódott vagyok, csalódtam magamban, mert úgy látszik, béna tanár vagyok. Megint megmutatkozott, hogyha nem picsaruhában tetszelgek, mintha ott sem lennék.

De csalódtam bennetek is, mert nem értitek meg, hogy ez az egész a ti érdekeiteket szolgálja, hogy nem csak engem, de magatokat is minősítitek a jegyeitekkel. Mert a világ is így működik ám, hogy mindenki mindenben segít nektek és nincsen semmiféle negatív következménye annak, ha nem törődtök azzal, amit kér tőletek a felettesetek, nem tanultok, nem művelitek magatokat. Aztán jöhet a szalagmunka, meg a hétvégi igyuk le magunkat a sárga földig, mert "szarazélet" hozzállás.

Ezek után nem tudom, mihez kezdjek, de igazán elszomorodtam amiatt, hogy értetlen fülekre talált a mondandóm, a személyem, hogy nem hallgattok rám, pedig segíteni szeretnék. Mert nekem is ez a vágyam, hogy még plusz harminc ember hagyja figyelmen kívül azt, amit mondok, aztán engem lehessen megint sarazni, hogy milyen szar ember is vagyok tulajdonképpen. Mellesleg Megmondó Kapitánynak is köszönöm, hogy az óra előtti hétvége helyett az órát követően mondta el, mit rontottam el, és nem előtte vezetett a jó útra, hogy ne egy füstbe ment órát tartsak. Köszönöm.

Szóval ezentúl akármennyi plusz pénzbe is kerül a nyomtatás és fénymásolás, mindent ti fogtok csinálni az órán. Egymásra kell figyelnetek, alkotnotok, pluszban olvasnotok, kutatnotok, érvelnetek, példálóznotok. De ha így is ugyanilyen eredményre jutunk - tehát nem tanultok, nem fejlődtök, holott médiaszakos hallgatók vagytok -, akkor az csakis a ti bizonyítványotok lesz. Mert se tanulni nem vagytok képesek, se arra, hogy társaitoknak segítve, megtanítsátok őket valamire.

Szóval köszönöm, hogy az elmúlt két hetem a semmire ment rá, és emiatt mondtam le a programjaim és az életem nyolcvan százalékáról.

Valahogy így

Paul Geraldy: Csetepaté (ford. Kosztolányi Dezső)

Te voltál a hibás. Te hát! Ha mondom,
nagyon hibás! Te is tudod! Azért
folyton fejeskedsz vélem, kis bolondom.
Ugyan ne síjr már! Ez semmit sem ér.
Idd a teád. És vége! Két órája
vitatkozunk, veszekszünk már. Tehát
beszéljünk másról... Idd meg a teát!
Megyek, ha sírsz! De nem hat a szó rája!...
Mit mondtam én neked? Hogy, fáj a lelked?
Jó, én voltam hibás... nagyon... nohát...
Töröld meg a szemed... Igen, szeretlek...
Hiszen tudod... Ne sírj, a Krisztusát!...
Mit? Megbántottalak. Hozzád sem értem!
Hát hol bibis? Ölelj meg s vége lesz!
Na. Nem haragszol már? Akkor miért nem
békülsz ki? A teád. Igyál. Szeretsz?...
De igazán? A rizsporos pamacs hol?
Itt a zsebkendőm: a tiéd az nedves.
Kérem mit óhajt még?... Habot parancsol?
Tejet talán? Tessék. Hát látja, kedves,
bár ordítok, mindig én engedek.
Vörösre sírta a szemét. Az égre,
mosolyogjon már. Hú! De csúnya lett.
Egykettő. Megcsókolni! Így. Na. Végre.

Petri György: Sírvers

Maya sorsára hagyta haló porát,
és vége neki, nincsen tovább.
Találhatunk még bármi nőt,
de olyat sohasem, mint Őt.
Könyörtelenül, rákmenetben,
megyek én is utána, menten.
Egy kicsit még éldegélek,
aztán a világ szerteszéled.
Nem volt elég? legyen már végem!
Vagy azt mondod, Uram, hogy még nem?
Netán kegyesen búcsút intesz,
s tovább-létemtől eltekintesz?
Nekem jó. Vigyázz Marira!
Hát - ilyesféle a líra.

Rosszul megválasztott szövegek

A képek kattintásra nőnek. (Mert az már luxus, hogy kattints a nagyobb felbontásért. Neeem, itt kattintásra varázslat történik. Baziteo!)

Veszélyben vannak a babakocsik. (Igen, ha dagi a baba és összetörik alatta. Vagy ugye az éttermeknél kiveszik a babát, lerakják az asztalra és ellopják a kocsikat.)

Our everyday life 60.

Törpesünt szeretnénk venni Erával. Társalgás:

Én: Fiú vagy lány sünit? Szerintem inkább fiút.

Era: Nőstényt... mert lehet, hogy terhes lesz.

Én: Kitől, két hónaposan?

Era: Hát megbaszom én.