Nos. A harmadik napot is sikeresen túléltük. Vízparton üldögélés. Kószálás közben újfent meg kellett állapítanunk, hogy Isten szeret minket: talált pénzből sült kolbikához jutottunk. Kiscsillagra már megtelt a fesztiválterület, teltház, miegymás. Vad Fruttikon viszont kreténekkel telt meg a "lelátó", a koncert pedig olyan halk volt, mint amilyen hangosan mi kiabáltunk. De mivel javarészt általam ismert számokat játszottak, jó volt azért. Végül leküzdve a "hány óra múlva érünk Pécsre gyalog" pánikot, sikerült leintenünk egy autóst, aki sikeresen hazafuvarozott minket. Jövőre kellene szerezni egy kocsit, úgy azért nyugalmasabb lenne.
Orfű, örökre a szívembe zártalak.








