Vannak pillanatok, amikor úgy érzem, hogy valahol teljesen máshol kellene lennem. Nem tudom, hol, de valaki másnak a bőrében. Valótlan dolgok felett felbukkanó érzések döbbentenek rá, hogy mennyire nem valós, amit érzek. Menekülő típus vagyok. Innen is mennék már, de félek feladni ezt az életet egy bizonytalan ötlet kedvéért. Rend, nyugalom és biztonság köt ide, apró örömök. De valami hiányzik. Az, hogy engem hiányoljon ez az életforma. Nekem nem adatott meg, hogy telente levessem az emberi bőröm, és farkasként gondolatokat feledve elmenekülhessek a puszta ösztönök erdejébe. Hogy aztán - mikor már újra vágynék az ujjaimra, a fogásokra - tavasszal mint egy újszülött kaparjam össze azt, ami még emlékszik rám tavalyról.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése