Felborított borosüvegből
lötykölődött ki az este fénye.
Glóriát rajzolt élénk vöröse
a porban burjánzó képre.
Kiüresedett vágyak hirtelen tettei
voltak azok a felhevült percek.
Lihegő lélekzajok mellett az elmém
hangja esztelenül kertelt.
Nem ígértél semmit.
Nem is vártam semmit.
Kértél volna, de én
nem adtam semmit.
Halkan kopogott a gondolat
józanságom bezárt ajtaján.
Kábult szemekkel meredtem
magunkra - futottam, mint Zalán.
Halk éjjeli szellőkben temettem el
sorra minden használható villanást.
Mire a csípős levegő elszakította
az édesen ragaszkodó kábulást.
Nem ígértél semmit.
Nem is vártam semmit.
Kértél volna, de én
nem adtam semmit.
Meztelenül libbent be ablakomon
a kéjes cigarettafüst megvetése.
Képtelenségemet vágta képemhez
hideg vízcseppek verése.
Illatos habokkal tüntettem el
kedves nyomát e csalásnak.
Csak fejfájást és bűntudatot
találtam magam mellett másnap.
Nem ígértél semmit.
Nem is vártam semmit.
Kértél volna, de én
nem adtam semmit.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése