Búcsú

Nos. Ez a nap is felvirradt. Olvadó hókupacokkal, latyakkal, és elsuhanó négykerekűekkel az ablak előtt. A függöny behúzva, nehogy már megzavarjon a szemből visszaverődő nap fénye. Az enyhülő hideg ellen védekezve pedig zárva a kis erkélyre nyíló ajtócska, hogy a PÉTÁV is elérje célját: megfőzzön minket élve, még a tavasz beállta előtt. Küzdöttem ez ellen sokszor, voltak viták, érvek cikáztak a szobában, kibújt a szög a zsákból, de most, így utoljára élveztem, hogy begubózhatom a jó melegbe, és magam köré fonhatom paplanom, nyakig felhúzva. "A csomagom kész van, a küszöbön áll". Csodálkozom magamon, hogy milyen lelkiismeretes voltam a hétvégén. Normálisan tanultam egy vizsgára, és még este be is pakoltam a hatalmas utazó táskámba, hogy ne ma bajlódjak vele - mint ahogy mindig is szoktam, az utolsó pillanatban. Én vagyok az 'Utolsó Pillanatok Embere'. Érdekes rájönni, hogy egy táskában elfér több, mint egy hónapnyi életem. Talán csak ennyi vagyok én is? Állandóan ezt az egy táskát cipelem magammal oda-vissza? Sebaj. Ennyi gondom legyen csak, a lényeg úgy is az, hogy a fejem a helyén legyen, pénz a zsebben, telefon fülhallgatóval a kézben, és laptop a kistáskában. Csupán ennyivel enyém lehet az egész világ. És ma újra útra kelek, indulok első számú otthonom felé, mely így, hogy oly rég láttam, csábítónak tűnik. Egyre csak vonz magához, de én nem ellenkezem. Hisz pompás vacsorák, beszélgetések és találkozások várnak rám. No meg a karácsony fényei, egy koncert, a szilveszter kavargása; és az életemben először lejegyzett szilveszteri fogadalmak. De hogy ne tudjak végleg elszakadni déli életemtől, még a szakdolgozatot is meg kell írnom, legalább a felét. De már ezt is várom. Végre nem leszek bezárva a kurzusok, beadandók és tételek hada közé. Végre szabadon mászkálhatok egy olyan szobában, házban, kertben és városban, melyet kívülről-belülről ismerek. Itt nőttem fel. Ez a hazám. Akármennyire megunom is néha, akármennyire elegem van a punnyadt légköréből, a veszekedésekből, mégiscsak ez az a hely, ahova hazatérhetek. Ahol, ha más nem, de egy ember, az édesanyám ölelő karjaival, és mosollyal vár rám.

Akkor hát búcsúzom tőled Pécs és Építők útja. Jövőre újra találkozunk! Felfrissülten, kipihenten, és majd mindent jól kibeszélünk megint. S üdvözöllek téged, Veszprém és Pipacs utca! Rég láttalak. Mi újság veled?